Amúgy attól, hogy Angliába voltam nem ittam/iszom a teát tejjel és nincs roppant fülsértő angol akcentusom sem. (bár be kell vallanom ott tartózkodásom alatt számtalanszor gyakoroltuk, ha másnak nem...humorképpen.) És nem, nem találkoztam a királynővel, még a kalapján lévő tolldísz csücskét sem láttam! De azt el kell, hogy meséljem, hogy nagyon nagy kultusszal rendelkezik az egész család. Nincs olyan bolt, ahol ne lehetne kapni Harry jelmezt, Vilmos wc papírt, Károly társasjátékot, vagy Erzsébet karácsonyfadíszt. Az meg így természetes, hogy igazi csajként megtaláltam álmaim lakását, esküvőhelyszínét, ruháit, cipőit és gardróbjait. Mondanom sem kell, hogy mindegyik helyszín neve palotára vagy kastélyra végződik.

Szerintem ilyen egy anyák napi ünnepség:

Történt Brüsszel után, hogy Dunkerque-ben (Franciaország) éjszakáztunk, majd reggel 6-kor indultunk. Ilyenkor még sötét volt, de a hotel parkolójában iszonyat könnyű volt megtalálni a magyar buszt, ugyanis erős téliszalámi és pálinka szag áradt belőle...De természetesen ez a malőr nem elég egy nagy csapatnyi jó magyar embernek, így Calais-ban, a kompra szállás előtti határellenőrzésen, sikerült kipottyantanunk 3 (nulla idegennyelv tudású) társunkat. Történetesen pont egy családról van szó, ahol maminak nem volt megfelelő irat (érts: se útlevél, se kemény kártyás személyi igazolvány). Ezt a hangulatot legjobban úgy tudom nektek leírni, hogy mi ezen a reggelen élőben láttuk a Mézga család utazásai című mesesorozat egyik részét*...Na de az élet ment tovább, két ember meg iszonyatosan örült, hogy felszabadult három hely a buszba és ki tudja nyújtani a lábát. A Franciaországból-Doverbe tartó kompon egyébként egy másfél óra az utazás, ebben jobbaknak akár 5-6 hányás is belefér. Majdnem olyan, mint a balatoni, csak nagyobb, 4 étteremmel, 2 darab hatalmas bolttal meg egy játékteremmel.

Hát akkor el is kezdem élménybeszámolómat utazásomról, ahogy megígértem. Sajnos első célpontunkról, Brüsszelről érdemben nem tudok nektek sokat mesélni, mert azalatt a rövidke idő alatt, amit ott töltöttem, azzal voltam elfoglalva, hogy semmi esetre se egyem le/kenjem össze a világ legfinomabb, friss, epres, banános, csokis, tejszínhabos gofrijával, a pechesen kiválasztott, aznap felvett fehér felsőmet. Mer' koszosan szarul mutatna facebookon. Azért annyit mégiscsak tapasztaltam, hogy a belga CSCSS csoport (CSoki-CSipke-Sör) minden tagja méltó hírnevéhez.

Majdnem kéthetes európai körutazásom után, nagyon nehezen tértem vissza a blogomhoz. Ezt arra fogom, hogy az egyébként fantasztikus idegenvezetőnk (aki iszonyat helyes volt aki még a zacskós levest is megfőzte nekünk) nem sétált ide, és tartotta fel jelzésképpen a hozzánőtt esernyőjét. (elveszett benne a férfi Mary Poppins). Szóval tartozok nektek egy Brüsszel, London és Párizs beszámolóval.

Bocsi, hogy hanyagolnotok kellett, de ez volt az ára annak, hogy időközben csináltam egy ötös nyelvtan-irodalom kombó kisérettségit. Na ne! Előre ne örüljetek...Helyesen írni továbbra sem tudok.

Nem vagyok hisztis, engem nem divatból idegesít az, hogyha középen nyomják meg a fogkrém tubusát. Engem igazából az idegesít, hogy a minta teljesen összekeveredik benne emiatt!

Most, hogy éjszaka nem tudtam aludni, gondoltam megpróbálkozom egy hajnali TV maratonnal. A probléma ott kezdődött, hogy a csatornák háromnegyede sípolt és színes kockák/hangyák mentek rajta. A maradékba pedig vagy bevágtak egy komplett akváriumot, nézzed a halakat! címmel, vagy egy mosodában dugtak kevésbé dekoratív emberek. Ezek után döntöttem úgy, hogy belenézek egy kosárlabda meccsbe, de azon meg laikus szemmel, csak az tudott lefoglalni, hogy vajon melyiknek a legszőrösebb a hónalja?

-Mit csinált itt?

-Hát...legfőképpen hányingert!

Szerintetek a Don Patya pizzázóba tudok még asztalt foglalni, mert a Pilvaxba ma telt ház van.

Csak gondoltam beszólok, hogy van két napotok megtanulni a Nemzeti dal-t, meg előkeresni a kokárdákat.

Azok után, hogy szombaton délután felhívott egy urológiai szakrendelő már meg sem lepődtem, hogy ma egy porszívó ügynök zaklatott. Úgy látszik az én telefonomat hívják ezek a cégek ingyenesen.

Nem is az zavar, hogy kötőhártya gyulladásom miatt kamillateával kell törölgetni a szemem, mert ha nem csinálom, fél óra múlva úgy nézek ki, mint egy összeragadt szemű kismacska, hanem az, hogy lassan átmegyek egészségügyi blogba.

Boldog nőnapot minden nőnek! Boldog névnapot minden Zoltánnak! Zoltán Erikának pedig..., hát neki pedig mindkettőt!

Nem jó a gépem otthon Stop Csak mások házában csövelve tudok néha írni Stop Ne hagyjatok el kérlek Stop Lassan senki nem olvassa a blogomat Stop

Az a baj a korosztályommal, hogy túlbonyolítjuk a dolgokat. Pédául a névnapomra kaptam egy 4 cmx3cm-es kis 'borítékot' "survivor kit use only in case of having fun!" felirattal, és több, mint 20 percet nyalogattam a ragasztós szélét, hogy megtaláljam LSD-t. Aztán kibontottam normálisan és angol font volt benne a nemsokára elkövetkező utazásomhoz...

Sikerült elérnem azt a kort is, amikor betegségem alatt több tanár látogat meg, mint diák. Szóval megyek vár rám De Rênal polgármester úr, Raszkolnyikov és Both Benedek.

Azt hittem nem lehet nagyobb irónia az előző postban leírnál, de rájöttem, hogy igen, amikor anya hazahozott egy karton Densia-A csontok egészségéért joghurtot.

Megkértem a szomszédot, hogy hozzon nekem pár DVD-t, hogy ne unatkozzak annyira. Ki is ugráltam érte és az első amit meglátok, küszködve gipszes lábam fájdalmával, egyensúlyozva a másik lábamon, az az a cím, hogy Mozdulj és lépj!. Irónia felsőfokon.

Olvastam, hogy az olimpia első három helyezését bármelyik egyetemre felveszik, csak azért, mert olimpikon. Habár van még van két évem érettségiig, soha nem lehet elég korán elkezdeni, így elhatároztam, hogy szánkózásból bajnok leszek. Aztán most fekvőgipsszel úgy érzem, csak a fedettpályás-ágybanfutás sportágban van esélyem.